A Himalája só korai története 500 millió évvel ezelőtt a Himalája hegység lábánál, a mai Pakisztán északkeleti területén kezdődött. A mai Himalája só a 250 millió évvel ezelőtt létezett Thetys ősóceán maradványa. A jellegzetes rózsaszínes-narancsos színt, és a különleges karakterisztikát az évmilliókon keresztül tartó óriási földalatti nyomás eredményezte. Az őstenger mind a 84 természetes elemet tartalmazta, ami az élet létrejöttéhez szükséges volt.
Kr.e. 326 körül Nagy Sándor seregei megpihentek a Khewra régióban, (ma Észak-Pakisztán) ahol a megfáradt lovaik a sós kőzeteket kezdték nyalogatni. Látva az állatokon a só jótékony hatását, később már tudatosan alkalmazták a só frissítő, élénkítő hatását útjuk során.
Jalal ud-din Muhammad Akbar császár uralkodása idején ez a rózsaszín, ásványi anyag fontos kereskedelmi áru lett, és az 1800-as években egy új technológiának köszönhetően a só kitermelése ipari méreteket öltött. A sót hat helyen bányásszák és kizárólag kézi erővel termelik ki.
A legismertebb és legrégibb lelőhely a Kherwa sóbánya, itt termelik a legtöbb olyan sót, amit ma Himalája sóként ismerünk. Az 1820-as években épült bánya összesen 25 mérföldnyi hosszú alagutat jelent 18 munkaterületen.